Mozdulj…

Egy órája ülök bugyiban és melltartóban az ágyon, és készülök fürödni. Ebben a pillanatban 0:26 van.

Ildi ajándékát csináltuk, ha veszi a bátorságot ahhoz, hogy ne örüljön, elverem a seggét.

Ma rohadjak meg, délben keltem, mert nem állítottam be a telefonomon az ébresztőt. Mondjuk ennek megvolt az az előnye, hogy kipihentem magam végre. Összeszedtem pár tünci képet az ajándékhoz és mentem Szegedre. Igazából azért nem írom le, hogy mi lesz a big gift, mert Ildi van olyan retek, hogy elkezd nyomozni és eljut ide. [ha ez megtörtént, akkor nem is vagy retek, csak viccből írtam...]. : D Elmentünk Krisztával soppingolni a PrintKerbe, ami egyfajta hobbibolt, ahol van minden. Felettébb kőarc voltam, ugyanis kártyával fizettem, ami megadja nekem a felsőbbrendű érzést valamiért. Talán azért, mert azon esetek száma, amikor van pénz a bankkártyámon nem haladja meg az évi 2-3-at.

Elmentünk a jogikarra azért, hogy megtudjuk: az ottani gépek nem olvasnak pendrive-ot. Aztán folytattuk kis utazásunkat a TIKbe, ahol zabáltunk, majd felmentünk a gépterembe. Ami nem is terem, hanem egy bazinagy nyitott tér, ahonnan be lehet látni az egész épületet. Ennek a későbbiekben még lesz jelentősége. Majd csatlakozott a másik Ildi, mert a mi társaságunk olyan fasza, hogy összetételben 50%-ot Ildik tesznek ki. Ezért az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a szülinapos Ildi Makra lesz, a nem szülinapos pedig Ördög.

Miután teszteltünk úgy 10 gépet, végre találtunk egy normálisat, amit szépen befoglaltunk.  Ragasztgattunk, képeket nézegettünk, feltörtük  Makra iwiwjét, természetesen az ő előzetes engedélyével. Olyan két órával a kezdés után Ördögöt fel is hívta, és két kérdés után lebuktatott minket, majd azt üzente, hogy csináljunk neki jó ajándékot. Mondtam, hogy retek… [ha ezt olvasod, ismét mondom: nem vagy az. ]

Este 8kor viszont el kell hagyni a TIK épületét, ezért minden cuccot összeszedtünk és elindultunk lefelé a harmadikról. Na itt a történet gyászos fordulatot vett…lassan, de biztosan éreztem kicsúszni a kezeim közül a telefonomat. Itt természetesen megfordult a fejemben, hogy mekkora szívás lenne, ha a rácsok közt kiesne az előtérbe és a végsőkig hittem abban, hogy ez nem fog megtörténni….még akkor is, amikor már azt néztük a csajokkal, hogy hol ért földet és hány darabban. Majd megfulladtunk a röhögéstől mire leértünk, és azért, hogy az életben egyszer történjen velem valami jó is, a kis padlizsánszín telcsim egy karcolás nélkül megúszta a kalandot. JE!

De azért nyomtam ide egy röppályát, hogy érzékelje mindenki a történet súlyát.

Végül utolsó buszig vesződtünk és még nincs készen az ajándék.

Szombaton folyt.köv.

Amúgy fél 12 óta nem csinálok semmit, írtam iwiwen véleményt a Gáborról, ő az első, akiről írtam…nem szokásom ez nekem, de most viccesnek gondoltam.

Érdekes, hogy akkor, amikor haladnom kellene, mindig ez van.

Csöcsi!

chhh

A köcsög tévékettő meg igazán tehetné főműsoridőbe a jó filmeket…ezért is van ennyi troll az országban. Lehet nem a Mónikával meg föző-zabáló celebekkel kellene sokkolni a normálisabb réteget. Lassan a Szar a tortánt is bepöccenthetnék, mint műsort…hiszen a főzőcske is azzal a célzattal indult, hogy lám, a sztárok (??) is emberek, főznek-esznek. Hát, az emberek szoktak szarni is, akármilyen meglepő, a következő lépés már komolyan ez lesz a médiában. ;]

Mondjuk ez minden kereskedelmi csatornára vonatkozik.

Hát miért kell nekem hajnal 1:05-ig várni a művészfilmemre, ami mellesleg nem művész, másoknak is elég érthető és sokatmondó kis kosztumös dráma – ezt még hites uram is megerősítette, mert legutóbb vele néztük végig.

Meg miért kell nekem egy öregedő lantművész nőkereső műsorát tolerálni? egy részt nem láttam belőle, csak a reklámokat, de komolyan..ez miért jó?

Ez felháborító.

Amúgy azt sem veszi észre senki, hogy ép fogsorú, fehér – vagy éppen értelmes hiperpigmentált egyének, normális problémákkal [ mint például a gazdasági válság, az iskolai erőszak, a fiatalság erőteljes züllése] NEM jelennek meg egyik ilyen ‘problémamegoldó-műsorban’. És egyáltalán kiknek szól ez?

Tudja valaki?

A vádakat elkerülendő, mindkettőből a fenomenális szignálokat csípem el, még gimiben poénból néha megnéztünk egy-egy részt, leginkább azért, hogy röhögjünk egy jót.

Egyáltalán mi a f.szért kell a népnek valóságshow? Esküszöm, ha rajtam múlna fizetőssé tenném, elég magas árúvá mindkét ilyen csatornát,  természetfilmes, ismeretterjesztőket ingyenessé, hátha rá lehetne venni az embereket némi agyasodásra.

Tanuljunk már meg intelligensen tévéműsort szerkeszteni.

-.-’

Amúgy ez ki lesz még forrva, de kezdeti haragom ilyen formában nyilvánult meg.

‘Csak úgy nem jutsz pokolra, ha magadtól odamész.’

Napi CKY.

Amúgy meg Kispál lesz jövő hét után. Amire senki sem akar velem eljönni, mert mindenki sajnálja a pénzt rá. Személy szerint én is, de egyszer sem voltam még elejétől végéig Kispálon. SZINen leléptem inkább Belgára, mert cselédlelkű vagyok és minden Belga koncerten kötelességemnek érzem az első három sor színvonalát növelni [csökkenteni?].

Sajnos elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy jön a vizsgaidőszak, lassan, de egészen biztosan és rohadjon meg a lusta fejem még egy csomó beadandót kell megírnom. Természetesen decemberben Russkaja is lesz, spórolnom is kellene, de jön majd a karácsony. És utálom a vizsgaidőszakban való rohangálást ajándékok után. És ki is kellene már találnom nagyjából, vázlatosan, hogy kinek mit kellene adni, hogy ne az utolsó héten kelljen kapkodnom.

Tavaly konkrétan még 24-én reggel vásároltam.

Ez az én formám.

De mit is kell még csinálnom?

* beadandó marketingből – 15 oldal

* beadandó menedzsmentből – 15 oldal

* vallás és politika beadandó – 15 oldal

* seggelni kalkulust és mikro-t

* megnézni olyan 40 filmet, amik kötelezőek

* tanulni, kiolvasni olyan 10-20 könyvet

Nem akarom.

Broáf.

Szeretem a Viktortól átvett kifejezéseimet, meg Viktort is szeretem, aki már 7 éve kedves ismerősöm, volt osztálytársam, és a legjobb barátnőnk is egyben. Igaz, hogy most úgy néz ki, mint Rumcájsz, mert fogadott, de szeretem még így is, mert megeszi a sült legyet, leragasztja szigetelőszalaggal a mellbimbaját, amit csak menbúbnak hívunk, vele lehet összeröhögni a kínaiban, mikor meglátjuk Don Vitot, vagyis a szakasztott mását, és nem utolsó sorban minden helyzetben őszinte, amit néha kicsit bánok is. Szerencsére csak egyszer találta meg a blogomat, ezért eme túláradó szeretet majd nem jut tudtára. De ez most előjött. Mindenkinek kellene egy Viktor.

Amúgy meg fáj a nyakam, a hátam, a bal combom, mindkét bokám, a fejem és a szemem minden reggel veszett könnyezésben tör ki, ami miatt javarészt már nem is pingálom ki magam. Bár ez utóbbi nem is olyan durva és már kezdem megszokni. Régen nem mertem kilépni vakolat nélkül az utcára, most meg leginkább leszarom. Most, hogy Gábornál sem voltam bő egy hete és nem fenyeget a veszély, hogy a héten megjelenjek a tanyáján, ezért úgy döntöttem, hogy elhanyagolhatom magam. Mondjuk a jetiséget nem bírom sokáig, szóval még adok 1 napot magamnak a nagytakarításra, mert a szemöldököm már kezd vészes állapotokat felvenni.

Anyumék vettek egy nagy tálalónyi csokit, amin van csokiskaramell, meg Balaton szelet, meg minden jó…hát így fogyózzon az ember. Bár én ezek közül csak a Balatont csócsálom szerelmetesen, meg még a Túró Rudit tolom be minden formájában és ezzel véget is ér az édességszenvedélyem.

Miről akartam még írni…ja igen. Holnap ZH és eljutottam addig, hogy puskát írtam és átolvastam a jegyzeteim, amiknek úgy 10 %-áról van fogalmam. Szép halál.

Hétvégén meg Ildi szülinap, amit kicsit keserédesen várok, mert momentán semmi erőm nincs bulizni. Nem vagyok már 16 éves, amikor is hajnal 6kor bánatosan indultam haza, azzal a gondolattal, hogy milyen korán lett vége a bulinak és demaradnékmég. Mostanság örülök, ha hajnal 3ig ébren tudok maradni és bírom szusszal. A piával is egyre jobban hadilábon állok, ami mondjuk nem baj, de az, hogy csak a citromos Gösser, vagy a mentes ásványvíz jelenti nekem az alkoholt az azért kemény. Néha mondjuk elcsábulok egy kólára, ami szintén a tiltott gyümölcs kategóriába tartozik, de nem tehetek róla, ha megkívánom, akkor innom kell. Az ilyen esetek elkerülésére mondjuk már nem hordok magamnál pénzt semmilyen formában, inkább itthonról viszem a kis hazai kosztom, másfél literes naturakvával.

Bár most vettem literes babavizet, és én vagyok a raj.

Helyzetjelentés off.

Imádom. :D

Let’s have some fun, this beat is sick.

Anyám, a címem Lédi Gagától van. Ennél lejjebb is van még vajon?

♥ Cintinek Nagyon Boldog Születésnapot! ♥

Ezen a csigán én konkrétan 10 percig röhögtem, remélem Benned is kivált vmi hasonlót. ;] : DDD

***

Kezdek vészesen sokat zabálni. Úgy érzem nincs időm mindig pufirizsát vásárolni [azt a szart, amiből van sózott, meg natúr és beletörik a fogad, vagy ha nem, akkor meg beleragad...és szétszóródik a táskában is, meg szerintem csak kávéval ehető]. Ez az oka annak, hogy Szandibellből lassan Szandi-ball leszek. -__-

Pedig februárra formába kell jönnöm a szalagavatókra, hogy darázsderekam legyen. Bár az egyébként van, de komolyan! A nagy picsám mellet a derekam egész törékenynek tűnik, de a combom az valami tragédia. Bár barátnőmmel masszívan járunk már két hete edzőterembe, remélem 4 hónap alatt lesz valami hatása. :/

Szerdán mikroökonómia ZH, olyan fincsi, amilyennek hangzik, ezért beszúrok még egy mókaságot és húzom a belem tanulni.

…. a B választ választanám.

Néha utálom, hogy nincs testvérem és nincs kivel játszanom.

21 évesen is.

 

Vurc!

6 napon át a Gáborral majomkodtam, meg veszekedtem, meg főztem neki, meg ilyenek. Még nem vagyok felkészülve egy összecuccolásra, arra sikerült rájönnöm. Bár határozottan nem lenne szar.

Közeleg az év vége, ezt már a Tesco karácsonyi katalógusának érkezése óta tudom, ami kedden történt, ami, ha emlékezetem nem csal október 27. volt. Talán. Szóval megérkeztek a karácsonyi fossanatok, a gagyi gyerekjátékok mindössze 7 999 forintért, a gyilkolós-mászkálós szörnyek, az anorexiás barbik trendi rucikkal és mobiltelefonnal, satöbbi. Már november közepére általában elegem van az ünnepekből. De szerintem valahogy ezzel nem vagyok egyedül. Idén viszont próbálok menőarc lenni itthon és ünnepi hangulatot varázsolni a házba, de természetesen én csak decembertől tervezem előállítani a különféle majomságokat. Tavaly sütöttem mézeskalácsT, amit egészen februárig ettem, mert a receptből, amit találtam olyan 200 darab jött össze. Je!

Próbálom rendezgetni a magánügyeimet, meg a problémás dolgokat magam körül. Újabban átmentem Terézanyába és kerülöm a baszakodást, békítek, meg felszámolom az ellenségeskedést. Még a nagyongyűlölt, Gábort  régen szerető leánnyal is összeszűrtem a levet és rájöttem, hogy nagyon aranyos, el is szégyelltem magam kicsit, merthát én addig a napig, amíg át nem hívott magához, hogy ad nekem némi textilt estére tényleg nem bírtam elviselni. Aztán meg most mosolyogva köszönünk egymásnak, meg majd megyünk bulizni satöbbi. Komolyan kifordultam magamból és hányingerem is van ettől a változástól néha.

A hajam meg már abba az állapotába ért, hogy egyre rövidebb. Számomra is rejtély, hogy miért. De februárra meg már megint szőkülök végre…minimálban nyomom majd, nem kell fintorogni.  A septum gyógyulgat, szerencsére nem vertek be nekem egyszer sem, mióta megvan, tehát be sem gyulladt. A tanulmányaimmal kivanaf.szom, de ez nem újdonság.

Rájöttem, hogy hiába gondolják itthon és próbálják elhitetni velem, hogy ómilytökély vagyok/leszek, hiszen a két diplomámmal 4 év múlva egy túlképzett munkanélküli leszek, ráadásnak a szakmai gyakomért, amit buzgó marketingesként végzek FIZETNEM kell, mert a kormány cuki és erről is gondoskodik. Lefordítva: azért fizetek, hogy dolgozhassak…olyan 150 ezret egy félévre.

Igazából ha rajtam múlt volna, szakmunkást végzek, lettem volna fodrász, cukrász, akármi…akkor talán azt szeretném is, ha jól végeztem volna a gyakszit, alkalmaztak volna legrosszabb esetben minimálbérért és már elköltözhetnék akár jövőre is itthonról, hogy ne terheljem anyámékat. Mert két szak mellett aztán retekmód nem jut időm semmilyen munkára.

Tehát elbasztam. De még nincs veszve minden.

Ennyit a helyzetemről.

A blogba meg szeretnék már egyszer rendszeresen írni, de nincs időm semmire, ahogy azt már mindenki megszokhatta. Marketing beadandó iz on dö múv.

Ja és van fészbúkom, aki ügyes megtalál, meg már jelölhet is, mert Nitcsinek tett fogadalmam, miszerint ő lesz az egyetlen ismerősöm a közösségi portálok gyöngyén sajnos megszegődött, vagymi. Hiszen a volt osztálytársaim közül már kettő, azaz 2 is lecsapott rám és gazul bejelölt. Őket bunkóság lett volna nem konfirmálni. Szóval csöcsölés van, lehet jelölni. Legyek má’ májer egyszer én is.

A Twitterrel még barátkozom, az nem lesz szerintem még egy ideig, de ha lesz, akkor megverhettek.

Ja meg szolizni is kellene, mert hullaszínem van.

Na tényleg abbahagyom.

Septum.

A képnek igazából semmi értelme. Mentegetőzhetnék azzal, hogy hajnal 5 óta talpon vagyok, vagy akármivel…de a valóságban is többé kevésbé így nézek ki [értsd: ha nem készülök bulizni, se más helyekre a sulin kívül], tehát nem vagyok agyonfestve, sem széttupírozva, sőt nem pózolok értelmetlen tárgyakkal és trendy háttérrel.

Csupán vakarózom és grimaszolok [ez állandó, nem tudok vele mit kezdeni. legalább nem csücsör baszod.]

no.

Éppen egy kommentet próbáltam megfogalmazni, Eszter hozzászólására reagálandó, de aztán rájöttem, hogy valószínű egybefolyna sokminden, meg nem is komment-értékű lenne már a cucc, ezért nyomok egy bejegyzést a meglátásaimról.

Szóval Meki.

A Meki finom, tényleg finom! Szerintem az emberek 99% ezt állítja, meg mindenki megtalálja ott a saját kis favoritját. Ugye a marketingesek jól dolgoznak. De ez a 99% azt is el tudja mondani, hogy szét van bombázva minden ízfokozóval, meg adalékokkal. 1% meg eleve nem is megy oda, ugyanezen okok miatt. van, aki annak ellenére, hogy tudja milyen szar a tápanyagtartalma, mennyire káros az egész vígan ott kajál, és van, aki havonta egyszer-kétszer, de inkább ritkábban enged meg magának ilyen finomságokat.

Nos én az utóbbi kategóriát képviselem. Én személy szerint bármilyen csirkés kaját szeretek, ami ott készül…bár az, hogy mennyire van köze egy jó kis tanyán nevelkedett tikhoz egy-egy burgerhusinak, azt inkább nem is szeretném tudni. De úgy vagyok vele, hogy egyszer belefér. Meg is eszem szépen a menüt, sült krumplival, kólával…jobb esetben a bűntudat megvárja, míg minden elfogy és csak aztán bukkan elő.

De én, meg még sok 14-en felüli el tudja dönteni ugyanígy, hogy neki ez jó-e, vagy sem. Amikor én középsulis felvételire jártam, anyumékkal elmentünk egy ilyen gyorsétterembe, mert ugye az valahol varázslatos helyként működött az elmémben, a szülők meg kíváncsiak voltak arra, hogy mi az, amit én annyira szeretnék kipróbálni. Egy – már akkor is drágának számító – kiadósnak nem mondható étkezés után kijelentették, hogy ez szart sem ér. Finom ugyan, de ettől egy óra múlva már éhes lesz akárki. És mivel nem vagyunk millerek, hanem inkább középosztálybeli családnak mondanám magam, nem is engedhetjük meg magunknak, hogy Szandika naponta egyen egy ilyen ezres menüt.

Manapság egy szegedi diákmenzán 650 forint egy menü, ami tartalmaz levest, főételt és néha desszertet is. A kaja nagy adag, és igazán finom [még az én válogatós gyomromnak is.] Ezért én sem szívesen költöm a szüleim pénzét olyan ételre, ami meg sem éri az árát.

No de mi köze van ennek a jövőhöz és a csemeté[i]m sorsához?

Tegyük fel, hogy üldögélsz egy Mekiben, éppen csócsálsz vmi jófélét, amikor bejön egy TankAranka a dömper gyerekével, aki már 50 kiló, pedig még 1 méter magas sincs. Nem a gyereket fogod hibáztatni, hanem az anyját, aki a túlsúlya ellenére is már megint oda vitte el a gyerkőcöt. Ugye a gyerekek imádnak finomat enni, csokit tömni, kólát inni, satöbbi. Szeretnek mindent, ami káros, emlékszem én is elképzeltem mindig egy nagy tartálynyi kólát, ami csak az enyém….nekik pont ezért könnyebb rászokni az ilyen dolgokra és persze hogy ugyanazt követelik majd újra és újra. Ezért szeretném bizonyos korhoz kötni, és az ilyen káros dolgokkal is várni addig, ameddig eljut arra a szintre, hogy a saját eszével belátja, hogy bizony anyu-apu nem azért dolgozik, hogy heti tízezret zabáljon el a gyorsétteremekben, sőt még a saját egészségének is árt azzal, ha ebből rendszert csinál.

Tévé

Ott kezdem, hogy az én szobámban is van tévé. Egészen régóta, úgy 14 éves korom óta kábé, de nem akarok hazudni, tehát legyen ez a kor 13. Éjszakába nyúlóan imádok tévézni. Már ha van értelmes művészfilm, vagy ilyen nyalánkságok. Mert ugye a Maunika, meg a többi gyász UTÁN adják csak a valamire való műsorokat…

Sokszor délután is látok olyan dolgokat, amik nem képernyőre valóak – szerintem. Nem mintha én angyal lennék, hiszen a káromkodások cifrázását egészen magas szintre sikerült fejlesztenem az évek során. :D

De borzasztó, hogy a reggeli rajzfilmekben, egy ártatlan Spongya Bobban, vagy hasonló kis szösszenetekben milyen szövegrészek vannak. Vegyük például a South Parkot. Ami mondjuk este 11 után van, de nehéz kontrollálni a gyereket, ha éppen alszol egy fárasztó nap után, ő meg a saját kis rezidenciájában pöccenti be a zajos dobozt. Szóval a South Park kezdetei kábé az én általános sulis koromra nyúlnak vissza. Amikor az osztálytársaim [akik rendelkeztek HBO-val] nem győzték bővíteni a szókincsüket egy-egy Cartmen-féle beszólással, a tanárok meg csak pislogtak…mert ugye azt ragadták ki, pedig mint tudjuk a SP egy tükröt tart és igazán hasznos kis polgárpukkasztó sorozatnak minősül, de a kifigurázásait egy gyerek szerintem nem értheti.

Más…korhatár nélküli latin sorozat, erős csatornaváltogatás közepette: szajha, ribanc és hasonló cukiságok..ismétlem: korhatár nélkül és délután. Egyik barátnőm is mesélte, hogy a 7 éves kistesójával MTv-t néztek reggeli közben és ment a kezes-szexes reklám, ami elég égő helyzetet teremtett a barátnőm számára, ugyanis a gyerek rákérdezett, hogy ez mi, miért, mikor, kivel és az összes fejlődő kölyök által feltehető kérdést sorban szórta a nővérére.

Még sorolhatnék ilyeneket, a reklámok hülye hatásaitól kezdve a karácsonyi őrületekig…de valóban az jelentene megoldást, ha a kábeltévé-szolgáltatók többsége olyan csomagokat is bevezetne, amiben csak ismeretterjesztő és hasonló agynövelő cuccok nyomulnának. Ezt támogatnám, és akkor a gyerek is lóghatna a tévén, nevelő célzattal.

Nevelés

Az, ahogy szeretném nevelni a gyerekemet nem sokban tér el attól, ahogyan engem neveltek. Mindennek megvolt a maga ideje az életemben, tiltással nagyon ritkán találkoztam és a legtöbbször érthető okokból ütköztem akadályokba a szülői engedékenységen belül. Leginkább azt szeretném, hogy a gyerek, akinek életet adtam ne kurvázzon le, ne támadjon nekem és tiszteljen azért, mert próbálom megóvni a káros behatásoktól. Itt sem arra gondolok, hogy házasságig szűz legyen és ne legyen tetoválása, piercingje és ne járjon el bulizni, csak hittanra.

Leginkább azt szeretném, ha mindenen a maga idejében essen túl és 13 évesen ne legyen életunt, kiégett kiskamasz, akinek fáj az élet és leginkább a tágítója méretével és a márkás deszkáscipőjével tudja jellemezni magát.

Szeretném a szüleim példáját követni és azt is, hogy a gyerek valamennyiben hozzám hasonlítson. Itt nem arra gondolok, hogy erőszakkal befestetem a haját szőke-lilára, vagy ilyenek…hanem hasonlóan lássa majd a világot. Az egyetlen dolog, amit másként fogok csinálni, mint a szüleim az az lesz, ahogyan a fiú-témát kezelik, na abban engedékenyebb leszek.

Szerintem ez elég kielégítő reakció volt, de lehet még így is csomó mindent máshogy fogsz látni. :]

***

Megvan a septum embörök.

^^,

“Szomjas vagyok, úszni megyek. Sósvízben a halak felett…Vizipók a vízfelszinten, Mondom neki: vodka drinken! Tudjuk, hogy a vodka jó, De vizipóknak nem való.”

Aki kurvának megy, ne csodálkozzon, ha megbasszák!

Szépnek nem mondható, de igaz szólás ez, amelyet az évek gyötrő morzsái alatt rámragasztott az élet. Hogy miről beszélek? Arról, hogy a kereskedelem és marketing nekem úgymond elég nehéz falat. tegnap óta baszódok a kalkulussal…de nekem a matekkal olyan a viszonyom, mint a spenóttal. Meg mint a mazsolával. De leginkább a mazsolás spenóttal: utálom, mint a szart!

De azért gyakorlok. Gáborkán most a világ fájdalma van éppen, rajtam is nemsoká. Gyötör a hátfájás és befagy a picsám is, ha kimerészkedek. De most megvettem életem legdrágább dzsekijét, mert megérdemlem úgy vélem. Nem divatkabát, viszont meleg, meg minden fasz…mert síkabát, vagy mi a szösz.

A hajam el lett kúrva, természetesen. Igazából mióta nem vagyok szőke, nem térek haza boldogan a fodrásztól.

de ez ellensúlyozandó, holnap beszúratom a kurva septumot és akkor hátha lesz kedvem képeket is közölni mostmár. Bár nem mintha hiányozna a fejem látványa magamnak, ha nem én lennék, hanem csak magamat olvasnám.

Magvas gondolataim további terjesztését inkább berekesztem, mert az értelem halvány szikrája is megszűnt itten létezni.

Öhö.

Csá!

És íme: Nenszi in eksön.