Tahó módon ma egy levélre, kommentre sem válaszolok. Ez egy ilyen nap. Lehetek én is bunkó. Cserébe itt egy szép vers:
Só
Sótartóba kell a só
Mosodába a mosó
Fogantyúra egy fogó
Akasztóra a zakó
Nem pedig ledobni a földre, büdös kurva kölök!
/Laár András/
*ma egy falkányi általános iskolás gyerekkel utaztam egy buszon. A napokban kezdtem azt hinni, hogy lett toleranciaküszöböm [or sg. like that], de szerencsére ez rádöbbentett, hogy nincs. Még mindig gyűlölöm a 10 év alattiakat.
:’]
Nos, Betti kérdésére gyön itten a nagy válasz. Lehet ez segítség, vagy akár elrettentő példa azoknak, akik továbbtanulás előtt állnak. Bőrömön tesztelve.
Szóval, hajnal 1:41 van és most végeztem a kurzusfelvétel második szakaszával. Azt hiszem ez nem az az állapot, amiben elfogulatlanul tudok majd átfogó képet adni, de megpróbálom. :D
Az, hogy egyetemre szeretnétek menni, önmagában szép dolog. Előttem is csak ez a lehetőség volt, mikor érettségi előtt álltam. Szülők nem is engedtek máshova, Szeged egyik legjobb gimijébe jártam, mondhatni tudatosan neveltek, egyértelmű volt, hogy Szandinak egyetemre kell mennie. Talán azért, mert a szüleimnek nincs diplomájuk és szerették volna, ha én úgymond “többet érek el”. :] Ma is megállít a szomszéd utcában lakó bácsi, hogy milyen büszke rám, hogy én viszem majd valamire…az idősebbek szemében az egyetem bűvös dolog. Ma már viszont ez közel sem ilyen varázslatos…
Megküzdöttem az érettségivel, emelt töri, nyelvvizsga, álmatlan éjszakák. Mégis egyetlen egy év végi négyes betett a médiás álmomnak. Történelemből ugyanis nem kaptam meg az ötösöm, mivel a tanár szerint lógtam az óráiról. beteg voltam, kezelésre jártam, mégsem volt neki elég az orvosi igazolás. Ez egy pontot jelentett, azt a pontot, amivel lemaradtam a média szakról.
Így lettem szabad bölcsész.
Először utáltam, szívből. Aztán rájöttem, hogy az egyetem szabaddá tesz. Szó szerint. A gimnáziumi kötöttségek, bejárni minden nap fél 8ra, minden órán pontosan megjelenni, végigülni 45 percet minden duma nélkül, stb…eltűntek az életemből. Ehettem, ihattam, beszélgethettem az előadásokon, ha már egyáltalán addig eljutottam, hogy bejárjak. Mert az ember szeret sokáig aludni és ha egyetemista vagy, sokszor gondolhatod úgy, hogy ezt megteheted.
Hétköznap bulik, pop, csajok, satöbbi [ollé :D], zajlott az élet, lövettem [*Nitcsi kérésére: szúrattam] a piercingeket, festettem a hajam, mindent megcsináltam, amit a gimi szabályai nem engedtek anno, mert ott minden ilyen “bűnös” dolgot tiltottak.. szabadság volt a javából és életem egyik legszebb időszakának is nevezném.
Az első vizsgaidőszak döbbentett rá, hogy azért mégsem úgy vannak a dolgok, nem olyan habostorta az élet. Álmatlan éjjelek, áttanult napok, 3 órás alvások, hogy összevakard a jegyed. Fél év anyagát, kötelező olvasmányokat kellett a fejembe tömni…de a puskázás aljas, de hasznos eszközét is bevetve egész jó jegyeket sikerült összeszednem. Amikor az érettségivel végeztem, azt gondoltam, hogy az életben nincs több nehézség. Hát…14 különféle tárgyból levizsgázni, igaz, hogy egy félév anyagából, azért mérföldkövekkel fostosabbnak bizonyult.
Más taktikával ezerszer könnyebb volt a második félévem, jártam órákra, és rájöttem, hogy ugyanúgy tudom a suli mellett élni az életem, járkálhatok a városban, vannak lyukas óráim, amikben elmehetek edzeni. Sok a szabadidő, ezért jó. Már ha csak egy szakod van…erről majd később. :D
Aztán megismertem a Gábort. Utána természetesen nehezebb volt összeegyeztetni az ő nappalis óráit az én kiszámíthatatlan lyukas óráimmal és az egész napos szabadidőmmel, mert természetesen szerelmesen az ember nem a jövőjét teszi előre. na ott is lemaradtam pár óráról, ezért megizzadtam a vizsgákkal rendesen, de annyira jól sikerült a második félévem, hogy még ösztöndíjat is kaptam. Körültekintőbben válogattam meg az óráim, voltak nagyon érdekesek és bődületesen rosszak is. Amikor nagyon unatkoztam, akasztófákat rajzolgattam, kis dombokon, varjúval, meg kis felhőkkel. Ha éhes voltam, akkor meg rajzoltam magamnak szendvicset. :D
Következő évben felvettem a Kereskedelem és marketinget. Na itt jött aztán a teljes káosz. Bulizni, barátnőzni, Gabizni, itthon is lézengeni, tanulni…nagyon nagyon nehéz összeegyeztetni. és még pihenni is mellette…és, hogy megéri-e?
Ha olyan szakon vagy, amit szeretsz és érdekel: megéri. Ha kitartó vagy és hajlandó vagy még éveket beleölni a tanulásba és van olyan, aki eltart és támogat, vagy esetleg más pénzforrás áll rendelkezésre: van értelme. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek ilyen szempontból, mert végig támogattak/nak mindenben. Ha szeretsz ismerkedni, ha szeretsz változatos órákon ülni, és kibírsz másfél órát nagyobb rendbontás nélkül, akkor is ajánlom.
Viszont az én barátom szakmunkás lesz, ha végez. Van köztünk némi korkülönbség, én vagyok a cukros néni. :D De ő magyarázta el jól nekem ezt az egész rendszert:
Manapság senki sem akar dolgozni, mindenki egyetemre akar menni. [ezt én is tudom igazolni, néha olyan szakokra mennek költségtérítéssel, hogy leszakad a pofám...] Ezért 10-15 év múlva nagyon kevés lesz a szakképzett munkaerő, akikre a nagy cégeknek, üzemeknek szüksége van. Nem nagyon szeretnek ugyanis betanított munkásokkal dolgozni. És itt súgom meg: én sem gimibe akartam menni, de nem dönthettem egy fodrász, vagy éppen szakács szakma mellett. Nekem nem volt lehetőségem erre, már leírtam, hogy miért. De én úgy gondolom, hogy akkor jár az ember a legjobban, ha fiatalon letesz egy szakvizsgát, nyelveket tud, legalább kettőt középszinten és elhúz innen a picsába. Jó messzire.
Itthon esélyed nincs.
Diplomát meg ráér az ember később is csinálni, nagyon sok levelezőssel találkozom, akik férjnél vannak/feleségük van, gyerekeket nevelnek, vagy éppen már unokát.
Tanulni sosem késő, dolgozni viszont nem mindegy, hogy mikor kezd az ember. Minél tovább tanulsz, annál később lesz teljes értékű kereseted, amiből el tudod tartani magad, el tudsz költözni egy saját lakásba, nem egy olyanba ahol esetleg 2-3 másik emberrel laksz együtt. Ha szülőkkel élsz, mint én, később repülsz ki, később önállósulsz. Gyerekvállalás, munkába állás is csúszik...meg biztos háttér nélkül szerintem nem szabad szülni sem…mire azt megteremted diploma után, addig leszel 30 éves…akkor meg késő szülni. Ha pasi vagy, akkor végülis mindegy. :D De én nőként így látom ezt. Csak nagyon kevés szerencsés diplomás van, aki annyira kiemelkedően tud teljesíteni, hogy szakmai gyakorlat után alkalmazzák. [Már ha van szakmai gyakorlat az adott szakon.]
Tehát ha összegezni szeretném, akkor azt mondanám, hogy a diploma nagy érték, de sajnos nem itthon. Minél több papírod van arról, hogy okos vagy, annál jobban irtóznak tőled a munkáltatók. Ugyanis meg van szabva, hogy milyen papírért mennyi fizetés a minimum. És bizony a diplomásokat jól meg kellene már fizetni, ezért a munkáltató szívesebben dönt úgy, hogy felvesz mondjuk egy diploma nélküli, de szakképzett munkaerőt, akinek odaad mondjuk ’százat bruttóba’ oszt’ jóvan.
OKJ drágáim, sok nyelvvizsga és egy repülőjegy: innen el.
SZERINTEM.
:]
Ha sok hiba van, vagy összefüggéstelen néhol, nézzétek el nekem. 2:32 van. :D
Hát felvettem a tavaszi féléves óráimat. Vagyis még nem mindet, mert a nyelvórát és tesit nem nyitották még meg. Nem gondolok bele, hogy mi lenne, ha nem húztam volna ki a szabad bölcsészet féléveit és most kellene szakdolgozatot írnom. Valószínűleg beleőszülnék. Mert természetesen nyelvvizsgát is szeretnék csinálni, legkésőbb nyáron…O_o Angol felsőfok. Ez már csak abból a szempontból is finom dolog, hogy gimi második osztály óta leszartam az angolt, mert a középfokúmnak rettentőmód örültem. Tehát mostanra nem nagyon tudok megszólalni sem, viszont bármit megértek, amit nekem mondanak! :D
Aztán, ha ez mind megvolt, akkor spanyolból is kellene egy középfokú vizsga…ami meg azért cuki, mert a gimiben eltöltött négy év alatt, öt különböző tanárunk volt. Érettségi előtt pedig az ilyen spanyol órákat arra használtam, hogy kipihenjem a hajnalig tartó tanulást. Szóval aludtam a fontosabb részeknél. :]
Mindeközben le is kellene fogynom, de most ténylegvalóban! Mondjuk ez már folyamatban van, csak a karácsonyi zabafless nem tett jót a vonalaimnak. Viszont örömmel tölt el, hogy rendszeresen eljárok a finteszterembe és senki sem picsa, sznob és nem rémek járnak oda, hanem hús-vér nők, akik szeretnének formában maradni. Az ezelőtti tapasztaltaim miatt nem jártam ugyanis sehova sem edzeni…de mostanra ez is változott.
És, hogy minden szép és jó legyen, a tavaszi vizsgáimból össze kellene stresszelni valami ropogós ösztöndíjat, hogy megcsináltathassam a tetoválásom végre. mert idösanyámmal megállapodtunk abban, hogyha 20ezernél többet kapok, akkor azt varratok magamra, amit csak szeretnék, ő nem szól bele. Meg azért az a pénz nem jönne épp szarul.
De természetesen ápoljam a párkapcsolatom, a barátaimmal is mozduljak ki néha – úgy, hogy hétfőtől péntekig minden egyes kurva nap reggel 8-tól este 6-ig minimum egyetemen rohadok- és élvezzem ki ifjú éveim.
Köszönöm a lehetőséget! ^^,
Nitcsikének, örök Bötyártársamnak itt is Nagyon Örö E Bódottá’-val teli Születésnapot kívánok itt is!
Nem hivatalos információk szerint véget ért a vizsgaidőszak. Igaz, hogy pár UV még vár rám, de ma végre kipihenhettem magam és nem fogok 3-4 órákat aludni, 3kor feküdni és 6kor kelni. Igazság szerint már a tököm kivolt az egésszel, sírni tudtam volna néha, már idegbetegség szintjén mozogtam, de a 28 vizsgámból 26-ra el is mentem, teljesítettem és büszke vagyok magamra. A maradék kettővel nem vagyok hajlandó foglalkozni, mert a kurva anyjukat. :]
***
Amúgy meg iwiwen 88 ismerősöm van, ezt kábé sokszor leírom, mert büszke vagyok erre a kerek és szép számra. De ez a 88 is tudja úgy intézni a dolgát, hogy múlt héten két eljegyzéses albumot is találtam. Az ismerős leány kevesebb ideje van együtt a pasijával, mint mi Gabival – nem ez a mérce, de a mi kapcsolatunk a maga másfél évével is elég picsa lenne egy eljegyzéshez – és már meggyűrűzték. Nem mellesleg az egész család ott örült nekik, nagymamától a legkisebb unokáig mindenki ki volt öltözve, mint Szaros Pista Jézus nevenapján. És ott zabáltak, vidámkodtak és ilyenek.
Ezzel még nem is lenne probléma így önmagában.
De a lány alig fél évvel idősebb nálam, említettem már azt, hogy kábé 1 éve vannak együtt, a srác és ő is munkanélküli, mondjuk dob a helyzeten, hogy a csajnak – nevezzük Adrinak, a könnyebbség miatt – friss diplomája van. Tehát nem valószínű, hogy kapkodnak érte, főleg olyan picsaszar végzettséggel. Nekem is az lesz, szóval tudom, hogy az én elhelyezkedésem is vicces lesz.
Szóval megélhetési alapjuk a nullához közelít, mégis összekötik az életüket. Amúgy nem értem, mert én ezzel a csajjal két éve még együtt buliztam, váltogatta a pasijait, minden bulin más torkában volt a nyelve. És most hipp-hopp megvilágosodott és megtalálta élete szerelmét. [NOT]
Másik sztori.
Általános suliban volt egy legjobb barátnőm. Sőt, inkább ovi óta voltunk barátok, csak aztán 8 évig még egy osztályba is kerültünk. Nem is lakott innen messze, átjártunk egymáshoz, baromkodtunk át éveket, nyarakat estébé. Miután bekerültünk gimibe lassan, de biztosan elfelejtettük egymást, mivel két teljesen különböző iskolát választottunk. 2 éve tudtam meg, hogy férjhez ment egy nála 8 évvel idősebb pasihoz. Akkor volt ő 19 éves. Állítólag a pasi ultimátumot adott neki – vagy hozzámegy, vagy helószia – ezért ülték meg a lagzit. Végülis Dia még szinte gyerek volt akkor, neki is egy érettségi volt a kezében, bár feltételezem, hogy a srácnak akadt mit a tejbe aprítani, mert mikor értesültem erről, egyből megkerestem iwiwen Diát és láttam, hogy valami kastélyszállóban, hetedhét országra szóló kis potom lagzi volt. De hozzáteszem: kurva szar volt látni, hogy a gyerekkori legjobb barátnőd menyasszonyi ruhában van a képeken, de neked még csak nem is ismerősöd iwiwen. Szar, amikor barátságok ennyire megszakadnak…mindegy, maradjunk témánál.
Dia szülei itt laknak Sándorfalván, ami ugye nem valami nagy hely. Értsd: gyorsan terjednek a hírek, pletykák. Mint kiderült, Dia és férje azóta sem talált munkát, épphogy megélnek és már a válást fontolgatják. De a gyerek is útban van..
Szóval a kérdés arra irányul, hogy mi a retkesbüdös értelme van ilyen korán házasodni abban az esetben, ha nem vagy roma? Mert ott oké, hogy nekik tradíció, de a magyar lányok lehetnének kicsit előrelátóbbak is. Nem kellene egyből párás tekintettel igent mondani egy szépen csillogó gyűrű előrántásakor, akármennyire is szerelmes az ember. Megmérgezi az egészet...beszélgettünk erről Gabival, megbeszéltük, hogy egy gyűrű még akár bele is férne a dologba, de házasság semmiképp…de akkor meg minek a gyűrű? Mit bizonyít ez?
Persze nekem is megvan a saját elképzelésem, de csak arról, hogy milyen ruhám lenne. És ennyiben ki is merül. Nem tartom szükségesnek ilyen fiatalon összekötni az életem egy másik, hozzám hasonlóan telfölös szájú, éretlennel, hogy aztán hitelekből, meg segélyekből éljünk, majd ugyanezekért el is váljunk öt éven belül.
Faszság.
Elszakadt a nagy szőrcsizmám a hétvégén, anyám likvidálta is rögtön. Erre hétfőre leesett a hó és ma is végig havazott. Nem fűzök ehhez semmit.
Szóval ma nagyon nem volt kedvem vizsgázni, ezért riadóztattam a Gábort, aki mindig kapható egy kis mókára és elmentünk hógolyózni. Szegeden most le van zárva az alsó rakpart, értsd: az autóút gyalog átszelhető keresztbe-hosszába, amikor csak szeretnéd. A Tisza meg pont az úttal van szintben. Tökszép volt a csomó hó után csomó víz, főleg este. Élveztem is mocsokmód, Gabi meg mindent dobálgatott, aztán mikor a klinikáknál kicsapta az egyik lámpabúrát inkább elmentünk kajálni.
Hazafelé Andival jöttem egy buszon, akivel kábé félévente egyszer hoz össze a sors, ezért úgy döntöttem a náluk lévő megállónák szállok le, hogy még többet tudjunk dumálni. A 15 centis hónak köszönhetően a 18:30-as ópusztaszeri busz minden utasa mosolyogva nézhette végig, ahogy dobok egy kecses hátast…ugyanis az útpadka sem látszott én meg természetesen pont ráléptem és ofc. megcsúsztam. A fájós bokám, ami tört, bicsaklott, húzodott, szalagszakadt már életében ismét trottyon van.
Aztán még másfél óra -6ban beszélgetés után hazatértem.
Most kezdtem el érezni, hogy vannak lábujjaim.
Azért megérte.
* Hétvégén a felgyülemlett pénzemből vettem új telefont, rózsaszín és nagyon cuki. Kicsit szégyellem is magam emiatt. :D LG KP502 Kuki, de kábé két hét alatt elfelejtem a nevét…na lényegtelen, a képeket azzal csináltam. Közös képünk [normális] ismét nem született, de mit is vártam komolyan…
Nos, az új év első perceit a szakadó esőben töltöttem Gáborék előtt, egyik kezemben a karácsonyra kapott pókerszettemet szorongatva, a másikban pedig a muffinosdobozommal. Mikor már teljesen átázott a kabátom, akkor bementem és lefeküdtem az ágyba és szartam mindenre, valamint tiszta szívből gyűlöltem Gábort.
Mára kiderült, hogy a barátom legjobb barátai egy igazán fájó pontomon megsebeztek, nem fogom itt lejáratni őket, pedig igazán megérdemelnék még azt is, hogy a szart is kiverjem belőlük…de nem.
Viszont megvolt az év első jóreggelt! dugása, természetesen macskákkal-szülőkkel-zuhogó esővel, tehát kibékültünk végül.
De minden bizonnyal ez volt életem legelbaszottabb szilveszteri bulija.
Valamint a barátnőim, akik állítólag a legjobbak, fostak a fejemre és egy kurva sms-t sem eresztettek meg irányomba – ígéretük ellenére. Nagyon összetett problémával állok szemben most és igazából nem akarom a sérelmeim leírni, mert nem akarom, hogy esetleg internetről tudják meg, hogy utálom most őket…inkább majd elmondom én.
De valami megváltozott és senki sem ugyanolyan, mint volt.
Hát ennyi.
Remélem mindenki másnak jobban indult.
*nem teszek ki képet, mert mikor beírtam gugliba, a hepi fakin nyujírt, nagy faszokat, műbránerrel egymást gyömöszölő leszbiket és ismételten csak faszokat dobott ki a gép, lehet, hogy véglegesen elkorcsosult a blog
** amúgy tudtátok, hogy Raszputyinnak majdnem 29 centis fallosza volt?
***és egyébként tudjátok, hogy ki az a Raszputyin? sokan nem tudják.
Na mégiscsak lett kép.
Raszputyinról és az ő fütyköséről. :]
Jó étvágyat.
Tudom, hogy nagy szemétség ez most tőlem, de sajnos nem érdekel jelenleg semmi más, csak a saját életem, a vizsgáim és nem tudok most blogot írni / e-mailezni / msn-ezni…stb.
Ezért nem is adok elérhetőséget, nem válaszolok a kommenteitekre, nem olvasok más blogokat, mert csúnyán fogalmazva akad jobb dolgom is.
Majd mindenki megérti aki lesz – vagy aki már egyetemista, vizsgázott életében, satöbbi.
Lesz folytatás, ismét jófej leszek, csacsogok, meg aktiválom magam…
MAJD.
Na csöcsi.
:*
Aki a “baszós dédik” szavak gugliba való bepötyögésével talált ide, vegyen mélytorokra egy szemrevaló fegyvert és húzza meg azt a bizonyos ravaszt. :’] Az egy dolog, hogy vannak, akik a MILFekre buknak, még valahol alá is írom, hogy egy érettebb nő lehet szexi. A grenma pornót már mondjuk úgy: elítélem, mert aki nagymama-nagypapa korú, az úgyis hamvas csitrik/méteres f.szú bikák bámulásában találja meg a boldogságát, tehát valószínűleg a nagyipornót is fiatalabbak nézik. Akik szintén korcsok. És leszarom, hogy ki sértődik meg ezen, nem normális dolog fogatlan, csüngő csecsű, rojtos p.nájú nőkön élvezkedni.
De hogy DÉDI pornó, szépecsém…hol a f.szban élsz te????????????
****
Amúgy ma az üllési buszon halálfélelmem volt. Egy pasi felszállt, keresztet vetett, majd lázasan kutatni kezdett a zsebében valami után, hát én akkor meg voltam győződve arról, hogy ideggázt, vagy fegyvert keres. Minden egyes kanyarnál megismételte a keresztvetést, majd úgy döntött, hogy leül MELLÉM. Amíg le nem szálltunk a buszról, mondhatni zabszem volt a seggemben.
Újabban ez gyakran előfordul…olyan helyeken ahol sok ember van, mindig kiszúrok egy kétes külsejű alakot, aki meggyőződésem szerint tutira serial killer, vagy pszichopata. Az utóbbi egy hónapban annyi durva gyilkosság történt, hogy úgy érzem joggal félek. Bárkit lelőhetnek az utcán, vagy egyetemi előadáson, a volt pasi simán legyilkolhat bozótvágóval, ha éppen úgy tartja kedve, aztán még belőle lesz áldozat, mert szegény szerencsétlen pszichiátriai kezelés alatt áll és inkább támogassuk, mint elítéljük, hiszen beteg.
A nagy büdös lófaszt.
Vissza a halálbüntetést, és akkor nem fognak ilyen SzarosPisták napi rutinból gyilkolászni, pluszban ha a kurvaokos hírszerkesztők nem pakolnák tele minden egyes rohadt nap a híradót ilyen hírekkel, lehet nem merítene ötletet minden stikkes a saját kis bosszúhadjáratához.
Lófasz ez az ország, meg az igazságszolgáltatás. Tisztára középkor.
Én lennék hóhér.
Amúgy.
